„Mindig is a lehetetlen vonzott” – exkluzív interjú Hegedüs Csabával
2023. január 04. 17:43
Egész életemben az motivált, hogy a hazámnak hírnevet szerezzek – mondja az idei Prima Primissima díj Magyar Sport kategóriájának nyertese. Hegedüs Csaba birkózóval a történelmi müncheni győzelemről, kis híján végzetes autóbalesetéről és a színészóriás apóshoz, Sinkovits Imréhez fűződő szoros barátságáról beszélgettünk.
2023. január 04. 17:43
15 p
0
0
0
Mentés
Vámos Tamás interjúja a Mandiner hetilapban
Miként fogadta, hogy a Prima Primissima díj jelöltje, majd győztese lett? Az egész ott kezdődött, hogy fölhívott egy kuratóriumi tag, hogy jelöltek, és elfogadom-e. Meg sem kérdeztem, ki a másik két jelölt, egyből igent mondtam. Nagy megtiszteltetés, hogy Pézsa Tiborral és Vörös Zsuzsannával versenyezhettem. Őszintén bevallom, annyi mindent megéltem már a sportban és azon kívül is, hogy egyáltalán nem izgultam. Mégis: a díjátadó után este hazafelé éreztem, hogy az egész napos gyomorgörcs elmúlóban van…
Hogyan éli meg azt a mérhetetlen szeretetet, amely öt évtizede körülveszi? Először az 1971-es vb után éreztem a népszerűség első jeleit, már kinn, Szófiában is rengeteg táviratot kaptam, itthon pedig belekóstolhattam abba, milyen is egy nemzet neves sportolójának lenni. Ezt követően a müncheni olimpiai aranyérmem, majd a súlyos autóbalesetem, ha lehet, még fokozta a népszerűségemet, amely – talán álszerénység nélkül mondhatom – a mai napig töretlenül tart. Bárhová megyek az országban, érzem a szeretetet és a megbecsülést, ez nagyon jóleső érzés. A Prima Primissima-szavazás is ezt bizonyította, hiszen rengetegen ismeretlenül is rám voksoltak. Magam sem hittem volna, hogy ennyien gondolnak rám. A sors legnagyobb ajándéka, hogy Magyarországon élek, hogy ennek a nemzetnek szerezhettem dicsőséget. Pedig az ötvenhatos események után a családom egy része külföldre menekült, vívómester édesapám a koholt vádak miatt egészen Kolumbiáig ment, így nyolcévesen árva lettem. Felnőttként hívtak a skandináv országokba, Törökországba, az Egyesült Államokba, Japánba és Kínába is, hogy adjam át a szakmai tudásomat, de nekem soha nem jutott eszembe, hogy feladjam a magyarságomat. Hogy is tehettem volna?
A mai napig könnybe lábad a szemem a Himnusz hallgatása közben,
rengetegen segítettek abban, hogy elérhessem a céljaimat. Ha visszagondolok az életemre, elképzelhetetlen csodákat éltem meg. Sárvárról, Szombathelyről indulva már tizenhárom évesen arról álmodoztam, miként hódíthatnám meg a világot. Amikor Sinkovits Imre és Gombos Katalin a szülővárosom vendégei voltak, a szabadtéri színpad hátsó sorában ülve arról ábrándoztam, egyszer én is szeretnék ilyen híres és sikeres lenni. Majd miután a lányuk, Mariann évtizedek múltán a feleségem lett, és bekerültem a családba, a vasárnapi ebédek alkalmával, miután kettesben maradtunk Imrével, a legnagyobb tisztelet és szeretet mellett osztottuk meg egymással világmegváltó gondolatainkat. Ezt is a sors ajándékának tartom.
A birkózólegenda 77 évesen sem lassít: gyerekeket oktat, élménybeszámolókat tart. Mint meséli, súlyos autóbalesete is a jellemét formálta, ahogyan az apósával, Sinkovits Imrével folytatott, vasárnapi ebéd utáni beszélgetések is. Az életéről szóló könyv címe is sokatmondó: „Átmegyünk a falon”...
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.